Tippek kezdő túrázóknak

1.

Új cuccodat sose a túrán vedd elő először! Indulás előtt az új sátrat mindenképp állítsd fel, gyakorold be az összerakását. Ha kint leszel, előfordulhat, hogy gyorsan kell fedelet építeni a fejed fölé... Új gázfőző, víztisztító? Próbáld ki őket már otthon! Minden részük meg van? Működnek rendben? A vadonat új bakancsodban indulás előtt mindenképp tegyél meg 10-15 kilométert legalább, hogy a lábbeli belseje hozzáidomuljon a lábadhoz. Ha elektronikus térképet használnál, de még soha nem tetted, tanuld meg használni a GPS készüléket.

2.

Indulás előtt nézd át a térképet, olvass a kiválasztott útvonalról – lehetőség szerint több forrásból. Nézd meg, hogy az általad tervezett útvonal milyen felszerelést igényel (ha egyáltalán szükséges bármi is), milyen nehézségű – ne indulj el egyedül olyan útvonalon, amihez hasonló technikai tudást igénylőn vagy nehézségűn még nem jártál. Mérd fel a lehetséges pihenőhelyeket, hogy hol tudod majd pótolni az elfogyasztott folyadékot, hol tudsz majd táborozni (nem csak egy helyet nézz ki), és váratlan probléma esetén milyen rövidítési opciók vannak.

3.

Turistatérkép (1:40 000 méretarány felettiek nem használhatók tájékozódásra) nélkül ne indulj útnak! Ha nincs még a tervezett helyről, vásárolj előre, ha van, keresd elő és nézd át, milyen állapotban van. Ha szétszakadt, javítsd meg, vagy ha már nem lehet, szerezz be egy újat, hogy ne menetközben legyen kellemetlenség belőle. Ha nem vízálló a térkép tedd vízálló térképtartóba, vagy keress egy húzózáras szájú nejlonzacskót, amibe elfér legalább két cikkelyre hajtva.

4.

Bár a hazai turistautak túlnyomó része egész évben engedélyek és belépőjegyek megváltása nélkül járhatók, ám akad néhány terület, ahol időszakos lezárásokba ütközhetsz. A szomszédos országokban viszont több terület, illetve útvonal engedélyhez, vagy belépőjegy vásárlásához kötött, így nem árt ezekről előre informálódni a nemzeti parkok honlapján! Például a magyarok számára is közkedvelt szlovákiai célpont, a Szlovák Paradicsom ösvényei szezonban „fizetősek”, keletnek indulva pedig a Retyezát egyes területeire csak engedéllyel lehet belépni. Itthon pedig például a Bükkben, Három-kő környéke van időszakosan lezárva a turisták elől.

5.

Egy okos túrázó megfelelően, tisztítás után és ha szükséges javítást követően tárolja minden felszerelését, hogy azonnal menetkész legyen. De még ezek után is érdemes az indulás előtti napokban átfutni minden cuccodon: meg van e minden darabja, gázfőző palackjában van e gáz, nem kell a javítani valamit vagy épp cserélni. A bakancsodat érdemes indulás előtt újra waxolni, vagy ha nem lehet, akkor impregnáld sprayel.

6.

Főleg a kezdő túrázókra jellemző hiba, hogy túlzottan sok élelmet pakolnak be. Előkészület során porciózd ki magad elé a napi étkezésekre tervezett kajákat (külön a főétkezéseket és külön a napközbenre szántakat), hogy jobban átlásd a mennyiségeket. Legyenek változatosak és készíts legalább naponta egyszer forró, főtt kaját! Napközben pedig fogyassz energiaszeleteket, olajos magvakat, egyszerű és gyorsan fogyasztható, kalóriadús ételeket. Átlagosan egy felnőtt szervezet számára, túraközben két-három óránként szükség van 6-800 kalória bevitelére – amihez bátran számolj extra kalóriákat, ha a terep nehezebb, vagy hidegebb van.

7.

A jól megválogatott élelemmel változatosan, táplálóan és ízleteseket tudunk enni. Napjainkban számos különböző ízesítésű liofilizált ételt lehet már kapni, melyek között találni tényleg jó ízűt is – érdemes próbálgatni, bár a jobbak nem olcsóak. Ezekben kellő mennyiségű energia és tápanyag van, hogy egy főétkezést kiváltsunk velük. De vihetünk magunkkal sajtot is, főként valamely keménysajt-fajtából válogatva, ami hosszú ideig friss marad, főleg ha még húzószájas tasakba is becsomagoljuk. Vagy készítsünk rántották, csak tegyük a tojásokat műanyag (keményebb) tojástartóba, és máris biztonságosan tudjuk magunkkal vinni. Gyümölcsből ne vigyünk magunkkal puha, sérülékeny típusokat – például banánt – de alma, körte mehet. Hagyma is bátran pakolható és szállítható hosszú távon is. A kenyér helyett pedig vigyünk magunkkal tortillákat! Kiválóan tárolható és hosszú ideig elállnak! A konzerv készételek között is akadnak jófajták, ám a plusz súly miatt – fent nem hagyunk hegyen semmit, így az üres dobozokat lefele is cipeljük – érdemes megfontolni. Napközbenre vigyünk magunkkal olajos magvakat, energiaszeleteket, melyek extra energiát biztosítanak nekünk a nap folyamán.

8.

Amikor megtervezed a túrát, és felmérted a vízfelvételi opciókat, azok közti távolságok alapján mérd fel, hogy mennyi folyadéknak kell nálad lenni, hogy elég legyen azon pontok között. Egy hegyi túra során egy felnőtt ember óránként legalább fél liter folyadékot megiszik, ami hőmérséklettől és terepviszonyoktól függően változhat. Mindig legyen nálad tartalék, ami a váratlan helyzeteket mentheti meg – még sincs a térképen jelölt kút, forrás a valóságban. Ne feledd! Éhesen sokáig kihúzod, de víz nélkül rövid ideig!

9.

Nem elég csak elegendő folyadékot magunkkal vinni, az sem mindegy, mit. Mellőzd a szénsavas italokat! Lehetőség szerint tiszta vizet vigyünk magunkkal, de legoptimálisabb az, ha egy kevés izotóniás folyadék is van mindig nálunk, melyből gyorsan pótolhatjuk a kiizzadt ásványi anyagokat és sókat. Ráadásul bármikor menetközben magunk is „gyárthatunk” izotóniás italt pezsgőtablettából, amit könnyű beszerezni és szállítani.

10.

Többnapos nomád túráink során (sőt, az egynaposokon is) főznünk kell naponta legalább egyszer, hogy meleg, főtt ételt is fogyasszunk. Ezt megoldhatjuk gázfőzővel vagy a hangulatosabb tábortűz mellett is.

Előbbi esetében mindenképp indulás előtt mérjük fel, mennyi főzést tervezünk majd útközben (többnapos túra esetében bátran másfélszeresen számoljunk), és mennyire elegendő a gáz a palackunkban. Okos túrázó már lemérten és felcímkézve teszi el az utolsó túrája után a palackot, de ha elmaradt volna, akkor indulás előtt mérjük le. Egy 220-230 grammos töltőtömegű palack nagyjából 2-3 órányi főzésre elég (hőmérséklettől és tengerszint feletti magasságtól függően ez lehet sokkal kevesebb is). Egyszerre forralt liter vízre pedig számolj bátran 5-7 percet.

Amikor a klasszikus tábortűz mellett döntünk, először bizonyosodjunk meg indulás előtt, hogy a túránk során érintett területen nincs e tűzgyújtási tilalom, és egyáltalán van e opció bármiből tüzet rakni (például magashegyi túrák során előfordulhat, hogy semmilyen éghető anyagot nem találunk környezetünkben). Ha lehetőségünk lesz tűzrakásra, akkor se számítsunk arra, hogy mindig a tűzgyújtáshoz ideális állapotok fogadnak. Így érdemes előre készülni, és nem csak egy öngyújtóval.
Opció 1: Tegyünk száraz kötszert papír tojástartó rekeszeibe, majd olvasztott gyertyaviasszal öntsük le, ügyelve arra, hogy a kötszer egy kis része kilógjon a viaszból… Opció 2: Vattalabdát itassunk meg kevés vazelinnel… Opció 3: Szerezzünk be a legtöbb túraboltban kapható nagy viasz-tartalmú fenyőpálcát, amiből későnkkel könnyedén tudunk a helyszínen gyújtóst faragni…

Ezek mellett persze az edényt se feledjük otthon, amiben felforraljuk a vizet, vagy elkészítjük a rántottát.

11.

Kezdő túrázók ezt szokták még elrontani. Végletekbe szoktak esni – vagy nem pakolnak csak az épp, induláskor tapasztalható időjáráshoz ruházatot, vagy a fél ruhásszekrényt berakják a hátizsákba. Egyik sem jó. Túra előtt gondoljuk arra, hány napra indulunk (legyen extra tartalék váltóruhánk az alapokból, mint zokni, alsónemű, vagy póló), milyen szélsőséges időjárások fordulhatnak elő az aktuális évszakban (havazás, szél, hideg), illetve milyen jellegű helyre indulunk (alföldre, középhegységbe, magashegyi túrára). Egy magashegyi túra során, évszaktól függetlenül bekerülhet a csomagba az aláöltöző, de nálam sokszor a nyári középhegységi túrákra is bent van a vékony gyapjú felső. Esőkabátot dátumtól függetlenül pakoljunk. A kiegészítőkre is figyeljünk. Egy vékony kesztyű, vagy egy sapka, csősál áldás tud lenni, ha csípős, szeles időt fogunk ki. Egy hosszú nap végén pedig megváltás, amikor ki tudunk lépni a bakancsból, amihez jól jöhet egy papucs, vagy szandál – hiszen a sátor körül ezekben is el tudunk mozogni.

12.

Talán mondani sem kellene az elsősegélycsomag meglétének szükségessége, de a tisztesség kedvéért legyen: elsősegélycsomag mindig legyen nálad! Ha többed magad indultok útnak, legalább egy nagyobb, ha egyedül, akkor egy kisebb. Tartalma minimum: pár darab gumikesztyű, kisolló, csipesz, pár biztosító tű, pár steril injekciós tű, fecskendő, arcmaszk, izolációs fólia, pár tekercs steril gézlap és tekercs, jó pár és különböző méretű sebtapaszok, illetve fertőtlenítő alkoholos kendő. Én még ki szoktam egészíteni egy-két gumis bandázzsal, vízhólyagtapasszal és pár fájdalomcsillapító- valamint magnézium tablettával is.

13.

Ha olyan helyre indulsz, mely eléggé kies, az ösvény nem hemzseg a turistáktól, gondolj arra is, hogy ha bajba kerülsz, megtaláljanak. Éppen ezért legyen nálad egy legalább 30×30 cm befoglaló méretű vörös textildarab, amit a túrabotodra kötve használhatsz figyelemfelkeltésre.

14.

Ha ügyesen pakolunk a hátizsákunkba, nem csak könnyen és gyorsan megtalálunk mindent, amire épp szükségünk van, de útközben is komfortosabb lesz a hátunkon cipelni azokat – amihez hozzátartozik az is, hogy a hátizsákunkat már megfelelően magunkra állítottuk. A pakolás első szabálya, hogy a nehéz cuccokat hátunkhoz a legközelebb és a hátizsák alsó részébe helyezzük el. Magam részéről a legaljába (a legtöbb hátizsáknál ez a rész külön rekesz) a hálózsákomat és derékaljamat szoktam berakni, így útközben, amikor megállok pihenni, gond nélkül ezen részre rátudok ülni – kényelmes, mint egy fotel. Az eső- és/vagy szélkabátot, valamint évszaktól és megcélzott tengerszint feletti magasságtól függően egy aláöltözetet pakolok vagy a kupola tetejébe vagy a hátizsákunk külső nagy rekeszébe – így gyorsan kéznél van bármikor. A napközbeni étkezésekre, energiapótlásra szánt kaját a kupola tetejébe, illetve oldalsó zsebekbe pakoljuk. A főzéshez szánt konyhai felszerelések, valamint a hálócuccok mehetnek a nagy rekesz aljába, majd felfele rétegezve a ruházatunk és egyéb cuccaink.

Pakoláskor kiemelt figyelmet fordíts az éles, hegyes, szúró tárgyaidra – például túrabotok, jégcsákány, hágóvas, főzőfej. De az elektronikai eszközök, tartalék akkumulátorok és törékeny tárgyak csomagolását se spórold el.

A tökéletesen bepakolt hátizsák külsején vagy egyáltalán nincs semmi, vagy csak a túrabotok, esetleg a kicsire összetekert polifoam. Minél kevesebb dolog lóg ki, annál kevésbé lesz problémás a sűrűbb erdőben, vagy szűkebb helyeken az előrejutásod – mindemellett az esőhuzatot is könnyebb felhelyezni.

15.

Ne legyél hős, és ne cipelj mindent – senki táskája ne legyen a testtömegének 30%-ánál nehezebb! Azon cuccokat, amiket többen fogtok használni, osszátok szét egymás között. A sátor ponyváját viheti egyikőtök, míg a pálcáit más. A konyhai felszereléseket (főzőeszközök, edények) is könnyedén szét lehet osztani, hogy optimálisabb legyen a súly eloszlás.

16.

Hagyd most az egódat, és számolj nagyon reálisan. Egy fitt felnőtt, hátizsákkal a hátán nagyjából átlagosan 4 kilométert tesz meg óránként. Viszont, ha valamilyen oknál fogva le kell térned a járt útról, bátran számolj 1-2 km/óra tempóval! Ha sok szint van a napi szakaszban, vagy már ez a második, harmadik napod sorozatban, nyugodtan adj az idődhöz még 1-3 órát.

17.

Ha egyedül indulsz útnak, még ha hazánk hegységeibe is, mindig jelezd előtte egy ismerősödnek, hogy hova indulsz, mikor és meddig tervezel túrázni. Ha véletlenül bajba kerülsz, ez akár az életedet is megmentheti!

18.

Egy-egy túra végeztével felszereléseidet úgy helyezd vissza a szekrénybe, a polcra vagy a ládába, hogy azok azonnal menetkészek legyenek a legközelebbi alkalommal. Ne legyen váratlan meglepetés. Hosszabb idő távlatában már nem fogsz emlékezni az elvégzendő feladatokra. A felszerelésedet túra végeztével tisztítsd meg, az esetleges hibákat javítsd meg, a gázpalackokat mérd le és címkézd fel, hogy tudd, melyikben mennyi adag gáz maradt. A speciális cuccokat tárold megfelelően – például a pehelytöltetűeket soha ne tárold kompressziós zsákban, vagy összenyomva egy dobozban.